Az eltelt időszakban sikerült a parókiát, belül teljesen felújítani, korszerűsíteni. A templomon és a tornyon ablakot cserélni, a karzatok fa borítását kicserélni, harangot villamosítani. Ezeket az eredményeket önerőből, a gyülekezet adományozó jóindulatából értük el, sáfárkodva a ránk bízott javakkal. Mindezek beszédes jelei annak, hogy élni akar e közösség itt a végeken, az országhatárnál. Az elmúlt napokban talán a lassan három éves munka látszott beérni, mindenki nagy örömére, amikor a vallásórás gyermekekkel közösen utógyermeknapot tarthattak.
Közel 20 gyermek, vallásórások, gyülekezetünk gyermekei gyűltek össze június 8-án péntek délután a parókia udvarán s töltötték meg kacagásukkal, vidámságukkal, tiszta és kérdező hitükkel a 15. századi templom mellett levő ódon parókia udvarát. Áldott együttlét volt, hiszen a játék, a móka és a kacagás között, a szívükbe lehet csepegtetni azokat a Krisztusi ajándékokat, hitigazságokat is, ami értelmet és célt is adhat, vagy legalábbis is utat mutat majd később az életben. A drága alkalmon, kézműves foglalkozások, kreatív játékok is voltak – melyért a tiszteletes asszonyt, Elek Amália magyartanárnőt illesse köszönet. A gyermeknapi délután közös fagyizással ért véget.
A gyermekek csoportja mellett, a gyülekezet motorja, szíve a nőszövetségünk. Jelenleg közel 15 asszony alkotja. Lelkes kis csapat, akikkel együtt kezdtük el a munkát idekerülésünkkor. Havi két alkalommal, péntek délutánonként bibliaórás közösségben dicsérik az Urat. E mellett végzik a szeretetszolgálatot, időseinket látogatják. Ha kell, káposztát töltenek, ha kell temetéseken énekelnek, hirdetve a feltámadott Krisztus gyógyító hatalmát.
Olyan asszonyok ők, akikre lehet számítani. Június 9-én e kis közösség, megmozgatva gyülekezetünk egészét, és másokat is, Eger városában indult, gyülekezeti kirándulásra. A „papok” városában, Dobó István várkapitány és Gárdonyi Géza örökségét páratlanul őrző városban felejthetetlen élményben lehetett részünk. Az egri vár meglátogatása után, a „Szépasszonyvölgyben” ebédelhettünk, s a közel 49 boros pince valamelyikében finomabbnál finomabb borokat is kóstolhattunk. Áldott együttlét volt, ami az együvé tartozásról, a közös élményekről, az egymás elfogadásáról és tiszteletéről szólt. Köszönjük Istennek, hogy ott lehettünk, együtt lehettünk.
„A lelki és közösségi együttlétek mellett az idei nyár kezdete építkezéssé alakította kissé a parókia udvarát. Lépcsőt alakítunk, újraöntünk, emésztő gödröt vájunk, teraszt modernizálunk, udvart térkövezünk. Szépítgetjük azt az örökséget, amit kaptunk eleinktől. Részen közmunkával – az apróbb, kisebb dolgokat, részben pedig vállalkozó segítségével a nagyobb munkálatokat. Köszönjük Istennek, hogy erőt ad a mindennapokban. Adja az Úr , hogy kedves legyen előtte minden tervünk. Legyen erőnk, hitünk, imádkozó gyülekezetünk, hogy építhessük Krisztus testi és lelki egyházát egyaránt.” – mondta el lapunknak Elek Arnold Zoltán lelkipásztor.